Múlt...
A Budapest XVIII. kerületi Lakatos lakótelep egykor a lakásépítési programban minta lakótelepként épült meg. A településtervezésért Dr. Brenner János 1964-ben Ybl-díjat kapott. A lakótelep sikerét jól bizonyítja, hogy egy akkori ifjúsági sorozat az Utánam srácok felvételei is itt zajlottak.
A lakótelep építéséről Feitl István "A hosszú hatvanas évek A XVIII. kerület története 1957-1970 között" című könyvének alábbi részleteiből tudhatunk meg többet.
A lakótelepek megjelenése
1959 végén az MSZMP VII. kongresszusa úgy határozott, hogy 15 éves lakásépítési program készül, melynek induló dátuma a II. ötéves terv kezdő éve, vagyis 1961. Öt év alatt 250.000 lakást akartak megépíteni, ami teljesen irreális elképzelés volt, tekintettel az építőipar gépesítettségének alacsony fokára, a házgyári technológia hiányára, egyáltalán az építéshez szükséges alapanyaggyártás szerény teljesítőképességére. …
Különösen a leginkább preferált településnek, vagyis a fővárosnak kellett tempót váltani, és szédítő sebességgel kijelölni, megterveztetni, megszervezni és kivitelezni lakótelepeit. Ez az észveszejtő tempó és az ebből adódó zavarok, fejetlenség, ugyanakkor már-már emberfeletti erőfeszítés jellemezte a kerület első lakótelepének építését.
A Lakatos utcai lakótelep építése
A lakótelep helyének kijelölése, tervezése és munkálatainak beindítása úgy érkezett ide a kerületbe, mint derült égből a villámcsapás. … A fővárosi Tanács 1962. február 5-én engedélyt adott a tervezési, ugyanezen év július 11-i határozatával (öt hónap múlva!) a kivitelezési munkák megindítására, és felhatalmazta Bondor Józsefet a Fővárosi Tanács elnökhelyettesét, hogy a pénzügyi és műszaki ütemezést saját hatáskörben rendezze. Bondor szinte tejhatalommal irányította nemcsak a Lakatos telep, hanem Budapest összes ekkor induló nagy építkezését. Miután közművekkel egyáltalán nem volt a terület ellátva, gondoskodni kellett az alapközművek megtervezéséről és megépítéséről, mégpedig úgy, hogy kielégítsék a lakóteleptől északra fekvő ipari övezetben már működő vállalatok, raktárak igényeit is.
A bolgár kertészet megszűntetése gyorsan ment, e mellett összesen 101 lakóházat és lakást kellett kisajátítani, ez a feladat a kerületi tanácsra hárult. A lakók zöme a IX. kerületben éppen épülő József Attila lakótelepre került az ottani lakások átadásának ütemében. A terület nyugati felét 1692 novemberére ki is ürítették. A keleti oldal 1963-ra maradt. …
A minisztérium két generál kivitelezőt jelölt ki, a magasépítésre a 44. Állami Építőipari Vállalatot, a mélyépítésre a Budapesti Mélyépítő Vállalatot. 1962. szeptember 1-jén a tanács átadta a lakótelep nyugati oldalán lévő munkaterületet, ez minden bizonnyal meglepte a kivitelezőket, akik ugyan felvonultak, de ahhoz, hogy érdemben elkezdjék a munkát nem volt emberük. … 1963 elején a lemaradás tovább fokozódott a rossz időjárás miatt, és ez borította a magasépítési munkák tervét.
A botrányt elkerülendő, az egyik generálkivitelező ebben a helyzetben a program gyorsítására tett javaslatot, eszerint a lakótelep 1965-re elkészül és 1966-ra csak a járulékos beruházások maradnának hátra. A 2788 lakás nagy részének átadása 1964-ben történt volna. Ehhez 1963. július végéig 1829 lakás kiviteli tervdokumentációja készült el, és a kiviteli szerződést is megkötötték 744 lakásra. A mélyépítési kérdések továbbra is tisztázatlanok voltak.
A kerületi tanács, amely távolról szemlélte az eseményeket, a gyorsítási ajánlatnak nem nagyon örült. Egyetlen egy dologban volt érdekelt, de abban nagyon, a kiegészítő létesítmények időben való megépítésében. Ez bölcsődét, óvodát, orvosi rendelőt, gyógyszertárat, üzleteket jelentett. Némelyik átmenetileg nélkülözhető vagy szükségmegoldással is pótolható volt, például ideiglenes kereskedelmi pavilonok is megfeleltek, de az utak és a közvilágítás egyidejű megépítéshez és a 24 tantermes iskola egyik szárnyának 1964. augusztus 1-jei átadásához feltétlenül ragaszkodott.
A lemaradás a mélyépítésben mutatkozott. A vállalatok több embert szerveztek át az építkezésre, 1963 első negyedévében 314 fő, a másodikban már 670 fő dolgozott, de a mélyépítő 166 emberéhez 150 katonát is biztosítani kellett. …
Zavarokat okozott a beszerzett és a tervben szereplő berendezések közötti eltérés. A kapkodó tervezés következtében még a régi típustervek korszerűsítésére sem maradt idő. Az eredetileg öntöttvas radiátorok helyett alumíniumot kaptak, nem volt beépített konyhabútor, a betervezett gépészeti berendezéseket már nem gyártották. …
Az 1963-ban tervezett 717 lakásból 448-at sikerült átadni. Két önálló – nyugati és keleti – építésvezetőséget szerveztek, azzal a reménnyel, hogy ez mozgékonyabb, rugalmasabb megoldást jelent. 1964 elején az 1963-as lemaradással együtt 995 lakás átadásáról beszéltek arra az évre, de a generálkivitelező már januárban jelezte, hogy a létszámhiány ennek teljesítését nem teszi lehetővé. Lakner Gyula tanácselnök szemrehányóan mondta, hogy a határidők már háromszor változtak, és ez még nem a vége. Különösen a bölcsőde és az iskola miatt aggódott, de az iskola felének átadásához keményen ragaszkodott.
1964-ben olyan olló nyílt az igények és a teljesíthetőség között, hogy a tanács rászánta magát a Peremvárosban a nyilvános magyarázkodásra. 1964 szeptemberében még nem készült el teljes egészében a 60 férőhelyes bölcsőde, máris 140 gyermek került előjegyzésbe. Ugyan a második bölcsödét 40 helyett 60 férőhelyesre terveztették át, ennek felépítését azonban csak a lakótelep elkészülésének időpontjára ígérhették. 1964 szeptemberére persze nem készült el az iskola fele, ezért a Piros iskola melletti barakk épületben ideiglenes tantermeket nyitottak a gyermekeknek. Viszont volt két jó hír: az év végére átadták a 990. lakást, és 1964. december 23-án Cserepes József tanácselnök-helyettes átvette a 60 személyes bölcsődét. 101 gyereket vettek fel, akikkel a munka szinte lehetetlen volt és a 200 előjegyzett száma hétről hétre emelkedett.
A lakótelep lassan megtelt emberekkel, 1965 januárjában már négy tanácstagot is választottak. Az épületcsoportok és utcák elnevezését és a házak számozását népfrontaktivisták tervezték.
1965 januárjában befejeződött a lakótelep építéséhez ugyan nem kapcsolódó, de ahhoz közel álló ún. ipari tartalékterület hasznosítása. … a terület teljes közművesítése 1966-ban ért véget, ezt követően csak az utak megépítése okozott nehézséget.
1965 áprilisában … 1270 család, úgy 4000 ember lakott a telepen és az év végére további 800 lakás átadásával számoltak. A botrány az üzletek hiánya és a közlekedés megoldatlansága miatt robbant ki. A közlekedési vállalat utasszámlálással igyekezett kibújni a járatsűrítés elől, de azt nem lehetett tagadni, hogy csúcsidőben nem lehetett felférni a 35-ös buszra, mert az egyszerűen nem tudott megállni sem a Piros iskolánál, sem a Fórum mozinál. Megállapodtak egy betétjáratról (35/b), de ehhez utakat kellett aszfaltozni a Szarvascsárda térnél, valamint arról, hogy a 135-ös gyorsjárat megáll a Fórum mozinál. 1965 júniusában átadták az első 100 férőhelyes óvodát, ahová nyomban 120 gyereket vettek fel. Augusztusban a Piros iskola melletti felvonulási épületben szükségóvodát kellett nyitni a gyermeklétszám rohamos növekedése miatt.
1965. szeptember 15-25 között a tanács Oktatási Osztálya felmérést végzett a telepen. A 36 addig átadott épületben 1472 lakásban 4846 lakó élt, … 1376 gyerek volt a lakótelepen, de az a felmérés az összes építendő lakásnak csak az 52,8%-át érintette. A gyermekorvos a Dolgozó utcát csak Futrinka utcának nevezte a rengeteg kicsi miatt. …
1966. augusztus végén átadták a II. sz. óvodát, de fenntartották a barakk-óvodát, így a férőhelyek száma 360 lett. Az 1966/1967-es tanévben ezzel a férőhelyszámmal együtt sem tudtak felvenni 93 gyermeket, akik közül 45-nél nem volt megoldható az otthoni felügyelet.
Az iskola az eredeti tervek szerint két részletben készült volna el, 1964-ben az első, egy évre rá a második szárnya. Ezzel szemben az iskola első szárnyát 1965 szeptemberétől fokozatosan kezdték átadni. A létszám az 1967/1968-as tanévben meghaladta az 1200 tanulót. A gyerekek összesen 56 (köztük két görög) csoportba szerveződtek. A tanács 1967-ben ketté is választotta az intézményt, és létrejött a Lakatos u. 1. sz. és a 2. sz. általános iskola. 1969-ben a további létszámnövekedés megakadályozása érdekében olyan körzetmódosításra került sor, amely a közelben lévő Ságvári utcai és Piros iskolákra terhelte a gyermekszám emelkedést.
Az 1969/1970-es tanévben a Lakatos 1-be 19 csoport, a Lakatos 2-be 21 tanulócsoport járt. Nőtt a napközis csoportok száma is, ekkor 15 volt. Mindkét épületrészben teljes váltott műszakkal dolgoztak, de a zsúfoltság így is megmaradt.
Az áprilisi határidő helyett szeptember végére megnyílt a Tinódi utca tengelyében egy élelmiszerüzlet, majd 1966 januárjában egy újabb ideiglenes bolt a lakótelep egy másik részén.
1966 júliusában vette számba a kerületi tanács és pártbizottság a lakótelep építésének helyzetét. A tervezett 2788 lakásból 1965. december 31-én 2246, vagyis a 80%-uk elkészült. Ebből 1697 szövetkezeti és 549 állami volt. 1966 végéig az összes tervezett lakás átadásra sort akartak keríteni. Az állami lakások végső száma 660 volt. Igen jó állapotban volt ehhez a csatornarendszer, a vízellátás, a gázellátás, az elektromos hálózat, távfűtés, sőt a távbeszélő hálózat kiépítése. Az épületek átadásának ütemében készült a területrendezés és parkosítás is. Jól haladt a járda- és útépítés, a Lakatos utca aszfaltozása 1966. július végére készült el. Ezeknél a fővállalkozó a Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat (FŐBER) volt. Az építkezés meglódulásának és szervezettségének kétségtelenül jót tett, hogy Bondor Józsefet (aki eredeti szakmáját tekintve kőműves volt) 1965 elején az Építésügyi Minisztérium miniszterhelyettesévé neveztek ki.
Miközben a lakásépítés egyenesbe jutott és ütemesen haladt, a kiegészítő létesítmények építésével probléma volt. 1963-ban sor került a Lakatos lakótelep beruházás komplett KEB vizsgálatára, amely megállapította, hogy 1961-ben a 37 millió forintos kapcsolódó beruházások megvalósítását a szükségesnél kb. két évvel későbbre, a lakók 2/3-ának beköltözése utánra tervezték, és nem is számoltak a barakképítkezések költségeivel. Ezt a csúszást aztán nem is sikerült behozni. A két szolgáltató központ ma is megvan, az egyik a lakótelep központjában helyezkedik el, a másikat a Piros iskola mellet Üllői útra néző kirakatsorral tervezték.
A lakótelepen az ellátáshoz szükséges beruházások késése általános jelenség volt. A Budapest folyóirat 1967. márciusi számában meg is kérdezték Nemes Tibortól, a Fővárosi Tanács Ipari Osztályának helyettes vezetőjétől, hogy meg lehet-e oldani az egyidejű átadást. Nemes azzal magyarázta a késést, hogy az építkezés közben a lakosság igényei alapján áttervezik a szolgáltatóhálózat, és ez okozza a csúszást. Hozzátette: ebből a szempontból a XVIII. kerületi Lakatos úti lakótelepen a legsúlyosabb a helyzet, ahol a kivitelező vállalat lemaradása miatt a szolgáltató pavilonok átadása még mindig nem történt meg, noha a lakásépítés legnagyobb része befejeződött.
Végül is 1967-ben megépültek ezek a létesítmények: a mai Üllői úti frontra a Fórum elnevezésű ABC, kisvendéglő cukrászdával, továbbá kisáruház került, a központba pedig szolgáltatóház (GELKA, Fodrászat, Óra- és Ékszer, Ruhatisztító Ktsz., Cipész Ktsz., virágüzlet, FŐTÁV Központ, ABC) és egészségügyi központ gyógyszertárral. Még OTP kirendeltség is nyílt a telepen. A telefonellátás messze jobb volt, mint a kertvárosban. A parkosítás kellemessé tette a lakótelepiek környezetét.
Miután a két üzletközpont az 1500 m2-es kereskedelmi norma alatt maradt, a FŐBER Szivárvány kisáruházat épített a Kossuth tér lakótelep felé eső részén … 1968-ra nyúlt át két terven felüli toronyház felépítése.
1968-ban az újonnan alakult Ingatlankezelő Vállalat megkezdte az épületek TMK munkáit, és ennek keretében öt épület vas- és bádogos szerkezeti, valamint elektromos és mázolási teendőit is elvégezte. A karbantartás tehát időben elkezdődött.
Összességében egy szellős, barátságos, élhető lakótelep született ezen a területen az évtized végére. A víztorony megépítésével a legfelsőbb emeleteken is sikerült megoldani a víznyomást. Így van ez ma is. A településtervezés Brenner János (BUVÁTI) munkája, őt Ybl Miklós díjjal jutalmazták. Az épületeket felesége, Brenner Jánosné (LAKÓTERV) tervezte.
Meg kell említeni még egy különlegességet. A kerületi tanács különös ötlettől vezérelve 1966-ban elhatározta, hogy szobrokkal díszíti a lakótelepet. Négy szoborra gondolt a végrehajtó bizottság, … Borics Pál: Pingvin család, Ungvári Lajos: Ülő nő, ifj. Szabó István: Anya gyermekével és Németh Mihály: Olvasó nő szobra.
